Otthon

Otthon lenni nagyon nagyon jó volt. Megleptem az anyukákat, a szülinapos édesapámat annyira nem, ő ugyanis kitalálta, hogy megyek, biztos érezte, mikor elrepültem a házuk felett. Akit pedig legkevésbé sem lepett meg, hogy Budapesten felbukkantam, az a minden elfogultságom dacára teljesen biztosan szuperokos Benedek, aki egszerűen csak annyit mondott: - A Dorka jött hozzánk. Ettől azóta is nagyon meg vagyok hatva. Ezek után már nem volt meglepő, hogy mindent tud. Még azt is elbábozta (hogy Krisztián szavaival éljek) nekem, hogy a Pocoyo-t szeretné nézni a youtube-on, először kicsit kétségbe estem, hogy többé mégsem értem, amit mond, de kiderült, hogy csak alulinformált vagyok kisgyerekből, remélem, hamar felzárkózom majd. Ez a mese amúgy spanyolul van, és mindenkinek ajánlom, aki több mint 1 éves. Két napra rá pedig a másik okosságos rokonkámmal, Domonkossal (akinek van saját új kistestvére) Gazdálkodj okosan!-oztunk, annak meg van új kiadása eurókkal.


Apu szülinapján vízibuszoztunk. Egy színvonalas háromnyelvű idegenvezetés közben a busz tényleg belement a Dunába a Vizafogónál, leúszott a Lánchídig, és vissza. A kommunizmust is elmagyarázta a kedves fiatal lány a külföldieknek, azt mondta, az olyan volt, hogy lehetett szavazni, de csak egy pártra. A turistáskodás után a Margitszigeten a vendéglátás egyik gyöngyszemével találkoztunk, amikor a pincérnek egyrészt fogalma sincs a rántotthúson kívüli ételek mibenlétéről, viszont őszintén fintorog, és nem javasolja őket.





Borikámat is meglátogattam a kórházban, ami mellesleg a legdurvább elképzeléseimet is felülmúlta undorítóságban, pedig azért én láttam néhány kórházat belülről. És erre a helyre mondják, hogy ez még milyen jó más helyekhez képest. Nem győzök folyamatosan csodálkozni (mióta megszülettem), hogy lehet ezt az egészségügyet még mindig fenntartani. Bár már gyakorlatilag nem lehet. De ebbe most nem megyek bele, örülök, hogy a Bori otthon van már, és próbálok tovább nyomozni az ügyében.

A hazautazás másik apropója, a könyvbemutató is nagyon jól sikerült, azóta az egész könyvélményhez hozzáadódik a felolvasás hangélménye, valahogy mint a hangjátékoknál vagy egy-egy versnél. Újra is kell majd olvasnom, egyrészt mert nagyon jó, másrészt kíváncsi vagyok, vajon a Kern beszél-e majd a fejemben.
Itt egy link, ha valaki nem tudná, milyen könyvről beszélek, nagyon jó, olvassátok el!
Az írónőről készült kép nekem nagyon tetszik, Ádám, gratula érte.



Otthon azért is jó, mert ott vannak a barátok. És meg lehet hívni őket vacsorázni, és a Balu segít lecsót főzni, és a barátok eljönnek, és nagyon jó velük. És a lecsó isteni, ugyan vannak, akik nem szeretik, de szerencsére nem kötelező. És vannak újféle pöttyös túrórudi termékek, és abból hoznak a barátok a szegény külföldhöz szokottaknak, akiknek nincs túrórudijuk minden nap, és az is nagyon jó. És egyesek aznap vizsgáznak ügyesen, és szép ingben érkeznek a vacsorára. Olyanok is vannak, akik éjjel a Margitszigeten söröznek. És mindegyikükkel van jóféle beszélgetés is, de már magában az, hogy ott ülnek az ember körül, már az szupercsodálatos.
Meg a lakás is ott van, ami nagyon, de nagyon nagy, eddig ezt nem gondoltam volna. És szép, színes falai vannak, és laknak benne teknősök, ezúton is köszönet a personal etetőiknek, akik a lakásra is nagyon vigyáztak. Most már elárulhatom, hogy nagyon szeretnénk már hazamenni vagy ez eddig is nyilvánvaló volt?




És akkor még nem is beszéltem az új kis barátokról.