Kicsi a világ, még London is

A hétvégén sajnos én dolgoztam, bár mint kiderült még így is kötődtem a fesztiválhoz. Ugyanis David Korda, a fesztivál főpatrónusa, Alexander Korda (Sanyííí) unokaöccse sokszor mondta a Bencének az előkészületek és a fesztivál alatt, hogy unokát vár. Vasárnap a low dependency oldalon dolgoztam, ahol a kevésbé beteg koraü meg újszülöttek vannak, meg innen kell lejárni szülésekre. Mégis be kellett segítenem a postnatal ward-on dolgozó SHO társamnak, mert nagyon sok gyereket kellett megvizsgálni hazamenetel előtt. Mikor már készen voltunk, mondta nekem, hogy van még egy gyerek, de azt ne nézzük meg, úgyis csak este 9-kor mehet haza, akkor már maradjanak éjszakára, majd holnap hazaengedi valaki. (Itt a szülés után 6 órával már haza lehet menni, ha minden rendben ment. Abban az esetben, amikor van valami rizikó faktor, akkor csak 12 vagy 24 óra után, és ezt elég szigorúan veszik, nehogy valami baja legyen a gyerekeknek otthon, nálunk könnyebb, mert 3 nap után már nem kell izgulni, annyi idő alatt kiderül, ha valami nem stimmel.) Úgy éreztem, amit Becky mondott, nem igazságos, hadd menjenek haza este 9-kor, az még nem olyan késő, ezért elmentem, hogy megvizsgálom az újszülöttet. Gyönyörű volt, egészséges, és úgy hívták: Baby Korda, anyukája David Korda lánya. Legalább olyat nevettünk, mint amikor otthon az ügyeletben az egyik kis beteg TAJ-kártyáján olvastam, hogy Mundruczó.

Farkas

Tudjátok ki volt a VJ a nyitónapi retrópartin? Fülöp Farkas. Nagyon örültem, hogy találkozhattam vele, és szuper vetítést nyomott, a két nagy terem összes falát bevetítette. Beszélgettünk, boroztunk is, aztán másnap nálunk aludtak a Dj-vel, Kristóffal, vagyis a Nóránál, aki olyan rendes volt, hogy beengedte őket. Gondolom, ők annyira nem örültek, mivel amiért nálunk kellett meghúzniuk magukat, az az, hogy lekésték a hazarepülőt. Különben szuper gépe van, és én is próbáltam fényképezni, ez lett a leghasználhatóbb. Az erkély, ahol az ő pultja volt (szegényen folyton mindenki átkelt) a Big Ben-re és a London Eye-ra nézett.

Check the gate morzsák

A fesztivál múlt kedden kezdődött, és ezen a kedden ér véget. Legelőször szerdán este voltam ott, egy dokumentumfilm vetítésén (Almási Tamás Meddő című filmje), a Hungarian Cultural Centre-ben, ami a londoni magyar intézet. Kevesen voltak, azért is, mert nagyon meleg volt. De a hangulat jó volt, a film az elég szomorú, azt mutatta meg, hogy a rendszerváltás után Ózdon milyen szörnyű sorsra jutottak családok, akiket kitelepítettek otthonukból, mert rendet akartak csinálni. A film után pedig a másnapi szakmai napra készítettünk össze csomagokat a producereknek, soküsok információ arról, miért jó Magyarországon filmet forgatni.

Csütörtökön volt a megnyitó, a Made in Hungáriával. A legtöbb kollégának-ismerősnek erre a filmre vettem ajándékba jegyet, végül Stuart jött el, és két nővér az osztályról, Pam és Louise, akikkel együtt szoktunk járni színházba. Anikóval pedig előtte találkoztunk, és együtt mentünk, a nővérekkel ültünk a leghátsó sorban. Tetszett a film, és a végén a főcímzenénél tapsoltunk is, ami itt meglehetősen szokatlan, eléggé furcsálták az angolok. Pam még kérdezett is a rendezőtől, méghozzá azt, vajon a két szerelmes összeházasodott-e, és vannak-e gyerekeik...

Ezután volt a retróparti, amiról nemsokára felteszek egy kis videót, remélem, ugyanis szuper falatkák voltak, mint az Igazából szerelemben, csak tényleg finomak, és magyarok.

Angolosodás

A rossz hírt múlt szerdán tudtam meg, mikor panaszkodni kezdtem Take-nak, aki leginkább a társam a kutatócsoportban, mert ő is furcsálkodik az itteni szokásokon, a dolgok lassúságán, az angolok morcos hidegségén, csak sokkal türemesebb, és már jobban hozzá van szokva, 5 éve él itt. A panaszom arra vonatkozott, hogy újabban jövőbeni kísérletek pályázatához két napos rövidített előkísérleteket végzünk csütörtök-pénteken, és kedd este még nem tudtuk, milyen kísérlet is lesz pontosan csütörtöktől, a többiek megbeszélték, de minket nem avattak be. Erre a kisebb kiakadásomra Take bevallotta, hogy július végén visszamegy Japánba. Igencsak szomorú lettem. Hiszen nem elég, hogy hazamegy, és többet már nincs itt, hogy egy-egy nézésével megnyugtasson, hogy nem én vagyok a hülye, ő is azt gondolja, amit én, de ugye itt Londonban..., ezek az angolok..., hanem a jó kis multikulti csapat is megszűnik, és rajtam kívül lassan mindenki angol lesz. Pedig tavaly még volt egy olasz MR-es csávó, indiaiak, Take, meg én.

28 Holborn House

Itt lakunk. 20 nm, nagyon jó, kedves hely. A Hammersmith kórház mellett van. Az erkélyke nem a nagy Du Cane Road-ra néz, hanem hátrafelé egy hatalmas sportpályára, mely a mellettünk lévő általános iskola-gimnáziumé. Mióta jó idő van, egész nap futkároznak a gyerekek, legtöbbször sikítozva, mire a tanárbácsi jó hangosan belefúj a sípjába, hogy sorakozó.. Azelőtt csendes kis hely volt.

Eredetileg van a lakásban egy egyszemélyes ágy, mert eredetileg egy ember lakik benne. Mi ezt felállítottuk, beletettünk egy kis polcos szekrényt, és szekrénynek használjuk. A Homebase nevű Obiban pedig vettünk egy kétszemélyes matracot, és azon alszunk. Így ugyan a fél lakás az ágy, de legalább nem kell 8-10 alkalommal éjjelente visszamásznom az ágyra.




Lakótársunk, a vérmókus. Krisztián nevezte így el, mert félek tőle. Egy hatalmas mókus, aki, amikor anyuék itt voltak, és kitettünk az erkélyre Mars-csokit, akkor két zacskón átrágva magát ott ücsörgött a korláton szájában az egy szelet, papírjából félig kikandikáló Marssal, és majszolgatta, kedvesen mosolyogva. Ilyenek ezek a városi mókusok.

Munka

Gondoltam, írok egy összefoglalót, mivel is foglalkozom. A munkám úgy néz ki, hogy a főállásom a UCL egyetemen a kutatás. Kismalacokkal. Minden hétfőn jön egy kismalac (hozzák), aki előző nap született. Vele csináljuk a kísérletet, amivel a születés közbeni oxigénhiány által okozott károsodásnak lehetséges kezelését keressük. Hétfőtől szerdáig. Ebbe tartozik bele 3 nappali és két éjszakai műszak. Hárman vagyunk a laborban: Take, a japán, kétgyerekes, péhádés nagyon aranyos orvoskollégám, Stuart, saját megfogalmazása szerint local guy, laborvezető, fizikus, azt hiszem, szintén van Phd-je, és én magam. Rajtunk kívül dolgozik még ott Alan, aki az MR tudós, angol származású, ő emerezi a malackát, illetve nemrégiben felvettek még egy társat neki, hogy ne legyen egyedül, névszerint Davidet, aki szintén angol. Eszerint a három nap, az vagy három nappali műszak, vagy egy nappal és egy éjszaka. Újabban csütörtök-pénteken „rövid” kísérleteket tartunk, jövőbeni kutatásokhoz előzetes adatgyűjtés céljából. Ezen kísérletek egyike a szén-dioxiddal kapcsolatos, a másik pedig posztkondícionálással.

A kutatás mellett hétvégi műszakokat csinálok a Hammersmith Hospital-ban, és a UCLH kórházban. Ezt az itteni Belügyminisztériumnak asszem ne mondjátok meg. Mármint itt nem szabad ennyit dolgozni. Nekem viszont nagyon jó, hogy kisgyerekekkel is lehetek. Az egyik hely rosszabb mint a másik, és ez a UCLH, ahol úgy érzem, elég régies a gyakorlat, nem nagyon fejlődnek a korral, főleg azért, mert minden konzultáns (ez a legmagasabb rang) a saját kutatásával van elfoglalva az osztályos gyakorlat helyett.

A Hammersmith-ben, ami igazából Queen Charlotte, viszont van két olyan konzultáns, akik nagyon jó menedzserek, tudnak sok pénzt szerezni, és nagyon odafigyelnek, hogy világszínvonalú legyen az ellátás, sőt mindenki megfelelő, folyamatos oktatásban részesül jön, aki ott dolgozik. Ezenkívül még a dolgozók mennyisége is sokkal több mint általában a többi kórházban, így mindenkire kevesebb munka jut, viszont elvárható, hogy azt jobban csinálja. Ezen a helyen sem mondom, hogy minden fenékig tejfel. Engem az szokott leginkább zavarni, amikor nem gondolkoznak az emberek, és csak azt fogadják el, ami le van írva, és ragaszkodnak a szabályokhoz. Persze ez az én hibám, mert nagyon messze vagyok a tökéletességtől, és ahelyett, hogy elfogadnám, hogy itt arra törekszenek, a módszereket meg nem nézném, dühbe gurulok.

Check the Gate

Ma kezdődött. Rengeteg munka volt vele. Nagyon jó lesz. Bence szervezi. Szerdán gyertek a dokumentumfilm vetítésre a HCC-be! (Hungarian Cultural Centre - Maiden Lane Covent Garden)

A játékfilmek helyileg itt lesznek vetítve: http://www.ica.org.uk/, a Trafalgar Square-nél a The Mall-on.

A Made in Hungaria után retró nyitóparti lesz, és még a Farkas is jön VJ-skedni, vagy mi.

Nézzétek meg a programot, mert szuper. Mert a Bence szuper.

A teljes program látható itt:
http://www.hungary.org.uk/hungarian-cultural-centre.asp?id=103

Royal Ascot

Szombaton elmentünk Ascotba. Hogy megnézzük a királynőt, és a lovakat is persze, de mivel Overdose, aki miatt az egészet kitaláltuk, megsérült, ezért a fő ok mégiscsak a királynő volt.
Részletes leírást arról, hogy Ascot, az mi, olvashattok Anikó blogján, meg gondolom a wikipédián is.
Bence már kedden is volt, Nórát vitte magával, a Grand Stand részbe, az urak közé, nagyon közelről is látták a királynőt sárga ruhában, kalapban. Szombaton kékben volt, és lábujjhegyre állva láttuk, ahogy elhalad a kocsijában, na, meg a kivetítőn. Fogadtunk is lovakra, vesztettünk mindig. Nekem az tetszett a legjobban, hogy az utolsó futamban az egyik zsoké a kapunál leesett a lováról, a szegény ló pedig mindenkit leelőzve ért célba, majd még egyszer, és mégegyszer, és megint. Olyan aranyos volt. Különben az egész, Bence megfogalmazása szerint egy színdarab (jelmezbál), piknikkel, eperrel, mindenki kalapban, magassarkúban, aztán a sok pia után már nem tudnak egyenesen menni.

Első

Végül mégis rászántam magam, hogy blogot írjak. Nem biztos, hogy rendszeres lesz, de megpróbálom. Leginkább azért döntöttem így, hogy sok-sok fotót feltehessek ide, és akkor azok majd jól megörződnek itt, és aki akarja, megnézheti, elolvashatja, és nem kell folyton körímélt kapnia annak, aki nem akar. Valaki meg tudná nekem mondani, hogy miért kell a magyar billentyűzeten fordítva lennie az y-nak és a z-nek? És miért van ennyi szavunk, amiben van y, meg z? Persze, lehet, hogy azért, mert így könnyebben megtanulja az ember, hiszen sokat gyakorolja. De ez rám nem vonatkozik. De majd mindig átolvasom, ha lesz időm.