Bence miután sikeresen leszakvizsgázott büntetőjogból - amihez minden kedves barátja segítségét nagyon köszöni, és persze családja megértését, támogatását szintúgy - visszaért kedvenc csapatunk elődöntőjére. Én már fulham szurker szerkóban vártam őt a reptéren, a hamu is lejjebb hagyott (vagy feljebb szállt, már nem emlékszem), így szép komótosan odaértünk a Craven Cottege-ba, még egyszer utoljára. Egészen meghatott hangulatban voltunk már ettől a gondolattól is, megszámoltuk, 12 meccsen drukkoltunk eddig itt a Fulham-nek, ebből egyszer kaptak ki, az Arsenal-tól, és kétszer játszottak döntetlent, amúgy mindig nyertek. Az igazat megvallva kicsit féltem, hogy most nem fognak. De hihetetlen volt, elsősorban a hangulat, és persze igen, a játék is. De angol szurkolóktól én még ilyet nem láttam. Végig álltunk a második félidőben, nem lankadt az éneklés. Az egész stadion "dolgozott" keményen. Gera góljánál pedig öröm mámor. És Giiira, Giira, Giira. És erre már amúgy néha gól nélkül is rázendíítenek, persze nem annyiszor, mint a Boooby Zamooorára. És a végén az angolok (!) ott maradtak a stadionban, a helyén állt mindenki, és énekelt, tapsolt, ugrált. Legalább húsz percen keresztül. Nem is hittük el. Új dalokat költöttek a Németországba utazásról, és nagyon nagyon örült mindenki. Szegény Hamburg szurkolók meg beszorultak a stadion és a rendőr kordon közé emiatt a plusz örömködés miatt, és ahogy az egész Fulham tábor elvonult előttük ezerszer végig kellett hallgatniuk, hogy a Fulham megy a városukba döntőt játszani helyettük. Még meg is sajnáltam őket. Aztán esni kezdett, így igen kevés autogram vadász drukkerrel maradtunk a kapunál várni, hátha valaki kijön. Azt jól láttuk, hogy a kaputól nem messze interjúztatják őket szépen sorban, így lehetett folyton kiabálni, meg kérlelni őket, hogy jöjjenek aláírni, végül az egyetlen, aki tényleg osztott nekünk autogramot, az maga Gera Zoli volt, szerintünk azért, mert magyarul kiabáltunk neki. :)
Azóta már túl vagyunk a döntőn is, amit egy közeli sörözőben néztünk, és szerintem nagyon jól helytállva úgy lett a Fulham a második, hogy igazán büszkék lehetünk rájuk. A tizenegyesekre én is kíváncsi lettem volna, de Schwarzer így is védett azért elég jókat. Nagyon jól választottuk ezt a csapatot drukkolásunk tárgyának, és kicsit azért szomorú kidobálni a sok jövő évre szoló bérletreklámot, amit küldenek. Roy Hodson pedig azért az év edzője lett, és szerintem megy jövőre a Liverpoolhoz, az meg, ahogy a sok angol edző, Capello is, szerencsét kívánt neki a döntő előtt, igen megható volt, úgy is mondhatnám persze, hogy nyálas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése