Darmstadt után Ritáék

Darmstadtból éjjel érkeztünk, rendes kis hetes buszunkkal, ami házig szállít minket. Leszámítva, hogy már megint fennt hagytunk valamit a Ryan Air járatán, minden rendben volt. Nekem másnap éjszakára kellett menni a malachoz. Délután felhívtak, hogy malacka eltávozott idő előtt. Ez rossz a kutatásnak, de jó volt nekem, mert kicsit lehetett pihenni. Ugyanis szerdán már éjszakáztam a kórházban.

Csütörtökön este megérkezett a Rita meg a Máté. Érdekes volt az érkezés, ugyanis vettünk két gyönyörűszép biciklit a bencével aznap (az enyém közös a Nórával, világoskék, pont illik hozzá a csengő, amit a Pannitól kaptam, és amit Nóra elhozott Budapestről), és azokkal mentünk a Shepherd's Bush-hoz eléjük. Én lemaradtam, eltévedtem kicsit, a Bence pedig azt gondolta, elütöttek (mivel az út egyenes), és visszaindult megkeresni a sérült feleségét, miközben mi jót beszélgettünk , és nem jutott eszünkbe felhívni, hogy megvagyok. Készültem vacsorával, zöldborsóleves, krumplifőzelék, pörkölt. Hát nem valami angol. De szerencsére éhesek voltak a kedves vendégek. És ráadásul elég komolyan vették a pontgyűjtést, szóval nagyon rendes vendégek voltak, nem merték volna mondani, hogy nem kérnek enni vagy ilyesmi.

Másnap pedig rekordot döntöttek. Egy nap alatt megnéztek mindent. De tényleg. Őrség váltástól kezdve a parkok, Westminster, koradélután már a Towertől telefonáltak, majd Millenium Bridge, Globe, Tate Modern. Délután a Bencével még Even Song-on is voltak. Este találkoztunk egy pub-ban, onnan mentünk musicalre. És ez még nem a vége, ugyanis utána fogtunk egy IGAZI londoni taxit (amilyenben még sosem ültem), és memtünk sörözni, végül éjszakai busszal nagy dugóban(!) mentünk haza. Szóval szerintem ez csúcs turistanap volt.

A musical a Billy Elliot volt egyébként, ami fantasztikus jó, szerintem. Máté választása. A legjobb szereposztással láttuk, az első sorban ültünk, és hihetetlen ahogy kis gyerekek hosszú táncolásokat előadnak, még sírtunk is. Az egész azzal kezdődött, hogy egy angol idősebb házaspár megérkezett mellénk, és a nő lehuppant a földre, mert felcsukódott a szék. Mire a férj teljes nyugodtsággal lenézett rá, és azt mondta: - Onnan nem fogsz látni, édesem.


Szombaton megint főztem. Indiait a szakácskönyvemből. Nagyon finom lett. Bár várni kellett rá elég sokat. Így azonban volt lehetőség Zeppelinjázni. Aztán este mentem dolgozni, a többiek meg partizni. Vasárnap még mindig elmentek múzeumba drága vendégeink, én aludtam kicsit, és négy órakor ők elindultak haza, mi meg az évfordulónk ünneplésére, amit én szerveztem meglepetésből.