Bencének meglepetés volt, ő csak annyit tudott, elviszem valahova, és mérsékelten kell kiöltöznie. Igyekeztem furfangosan szervezni, hogy ne derüljön ki, hová is megyünk, míg oda nem érünk. Így történt, hogy mikor átszálltunk a Jubilee metróra, a Bence kérdezgetni kezdte, vajon az O2 arénába (North Greenwich) megyünk-e, de mikor eggyel előbb leszálltunk, elbizonytalanodott. Zuhogott az eső, egyszercsak megálltunk egy igazi olasz vendéglő előtt, ahol foglaltam asztalt, és olaszul rendelhettünk, és nagyon finomat ettünk. Utána persze tovább indultunk, vissza a metróhoz, és irány az O2 aréna, ahol teniszverseny volt, és Bence egészen addig nem jött rá, hogy London legnagyobb mozijába igyekszünk, amíg elindultunk a mozgólépcsőn felfelé. (legalábbis úgy tett). Ez a mozi tényleg nagy, két emeletes, 700 valahány férőhellyel. A lemondás az egészben az volt, hogy a 2012-t kellett megnéznünk, ugyanis csak azt játszották a nagy teremben. De szerencsére tényleg nagyon szép volt a film. Jónak nagyon rossz volt, de hát valamit valamiért. Aztán elrontottam a metrót hazafelé, és ott ragadtunk Stratfordban éjfélkor, ahonnan végül két éjszakai busszal egy -egy óra utazással, majd 15 perc sétával a zuhogó esőben keveredtünk haza.
Szerintem nagyon hozzánk illő évfordulót csaptunk így összességében.
Ezt a képet választottam rólunk. Barcelonaban készült, 2005-ben. Végiggondoltam, hogy így az évforduló kapcsán összegzést is illene írni egy év után. Aztán rájöttem, nem ám annyira egy évről van szó. Igen, más, hogy házasok vagyunk, de azért annyira nem. És inkább azért tudom elkülöníteni a házasév(eke)t az eddigiektől, mert kb. azóta vagyunk Londonban. Ahogy Danikáék mondták az esküvőnkön, hogy ugyanolyanok maradtak miután megházasodtak, és ez a jó. Úgyhogy most inkább arra koncentrálok, miért más mégis. Közérzetileg más, nagyobb a felelősség jó értelemben, és nagyobb a biztonságérzet. Legalábbis az én biztonságérzetem. Annak is örülök, hogy most így ketten vagyunk mint férj meg feleség, kis család, és a gyerekek majd csak később jönnek, nem fonódik össze ez a kettő rögtön az elejétől. A novemberi esküvőt pedig nagyon ajánlom, mert mindig mindenki panaszkodik, hogy a november, az milyen egy szar hónap, és legfőképpen búskomor, nekünk viszont egészen megszépült. Jó, tudom, Rita, biztos egy nagyon kivágott, szupernyári esküvői ruha ellent mondhat ennek az elméletemnek.A házasság szerintem jó, bensőségesebb kapcsolat két ember között, azt nem mondom, hogy kell hozzá papír, félre ne értsetek, csak azt, hogy jó tudni, hogy aki veled van éppen, az hosszabb távon is veled szeretne lenni. És ebbe sokfelől bele lehet kötni igaz érvekkel, de most a házassági évforduló apropóján írtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése