Család

A hétvégén újabb látogatóink érkeztek: a Töpiszülők. Benedek, nagyon rendes vagy, hogy elengedted őket! És a nagymamáknak-nagypapáknak is köszönjük ezt a szép családi négy napot.

Újabban kezdek rájönni, mi jó van a házasságban. Mert az egyik kétségkívül az, hogy valaki van otthon akkor is, ha én nem vagyok. De az is jó, hogy a házastársak egy család. És akkor nem az van, hogy jön a Bencéhez a Luca, hanem az van, hogy jönnek hozzánk a LucaGergőék (meg Spicsekék például), és írjunk a kis Kelen családnak, hogy pusziljuk az Artúrt, meg ilyenek. És ha megyünk családi ebédre, akkor nem kell megkérdezni, hogy jössz-e velem a családi ebédünkre, mert az már az ő családi ebédje is. Persze mindenki individuum, csak most erről az oldaláról vizsgálva ez tetszik nekem.

A kis érzelmi kitérő után térjünk rá az eseményekre. A hangulat végig az eget verdeste, jó volt látni a felszabadult Lucát, aki élvezte a felnőtt életet. Sajnos én éjszakáztam elég sokat, első este is, de kiszöktem a kórházból Nóra segítségével, és átadtam a kulcsot meg a vacsorát. Végül nekem többet sikerült aludnom bent, mint nekik itthon, persze főleg azért, mert reggel felébresztettem mindenkit, amikor hazatértem a bányából.

Első napi penzum volt a Portobello Road, Notting Hill, mindenféle parkok. Ágiféle nyomozás eredményeként Bence már magabiztosan mutogatta a Sztárom a párom helyszíneit. Voltunk a Jazz-árusnál is, ahol Freddie képe mellett a twighlightos Edward képe van kitéve. Aztán olaszok által üzemeltetett helyen pizzát ettünk, és kiderült, mi is az igazi caffé macchiato (kis kávé kis tejjel, tejhabbal), és valószínűleg otthon latte macchiato néven caffé lattét adnak, mert előbbi valójában gőzölt tej egy fél espressóval festve. Nagyon szeretem, hogy itt az olaszok nyitnak kajáldákat, és olaszok dolgoznak bennük, és finom. Bendő két ajándékkal is gazdagodott ezen a napon. A másik egy doubledecker.

A Hyde parkban felfedeztük a mindenféle gördologgal guruló emberek sétányát. Nem is lehet ott nem tátott szájjal bámulni: mik vannak, és emberek hogyan tudnak egy keréken közlekedni, meg miért jó egy csapat embernek, hogy egy tanárt követnek sífutólécet utánozó kerekes kis deszkával, bottal? Az egysoros görkorcsolyások szinkronja zenére, az tuti volt. Végül egy csapat liba is átkelt az úton, miután elengedték, és megbámulták a keréken közlekedő csoportokat.

Az Oxford Streeten és főleg a Primark áruházban elképesztően sok ember volt, és még annál is több. A karácsonyi égők már bekapcsolva, és tegnap reggel a karácsonyi hideg is megérkezett. És a Piccadillyn is voltunk, igen, papa. Végül vacsoráztunk egy pubban, aztán én mentem vissza dolgozni, a többiek meg még koncertre (Barabás Lőrinc a HCC 10. születésnapja alkalmából) a Covent Garden-be. A Bence mesélte, hogy a koncert után még eltűnt néhány sör a Sohóból, de nem vészesen sok. Hazafelé pedig 7-es busszal utaztak, ahol - állítólag - elég húzós élményben volt részük: egy család utazott a felső emeleten, két gyerek, a kisebbik fiú, 4-5 éves forma, már nagyon fáradt volt. A szülők vettek nekik valami Tesco-kaját, és vígan fotózták a várost, de a kissrác el-elbóbiskolt, mire az anyja megrángatta néhányszor, hogy keljen már föl, de erre a gyerek elpityeredett, kapott is néhány pofont. Fater oda se bagózott, csak leszálláskor mondta az anyukának, hogy, ha nem jön rendesen az addigra roncs kisfiú, akkor inkább hagyják ott. Végül nem hagyták ott, csak sok szemetet. A felkavaró kalandban Bencét az fogta meg leginkább, ahogy Luca és Gergő csendben egyetértett és együttérzett. Kutya nehéz egy dolog lehet ez a szülősködés, de ha valakik, ők nem fogják így eltréflizni, az biztos.

Vasárnap nagyon rendesen hagytak engem aludni, és aztán jött a meglepetés, Kevin Spacey az Old Vic-ben!!! Az Inherit the Wind nagyon tanulságos darab a Biblia kontra Darwin híres tárgyalásról Amerikában. Eddig nem hallottam róla, hogy ilyen volt, és most lépten-nyomon érzem, milyen aktuális. Hogy én mindig ebbe ütközöm, és ezen morgok, hogy az emberek nem gondolkoznak. Színház után Bence ment a Workshop megnyitójára, engem meg Luca ötlete alapján Thai vendéglőbe vittek. Hétfőn pedig már megint jöttek a malacok, de ebédre kiugorhattam.

Most, hogy így végiggondoltam, rettentő gyorsan eltelt ez a pár nap sajnos. De Benedek biztos nagyon örül, hogy visszakapja szüleit.