Hát, Ági drága, az előző meccs érdekes volt, de ez a mostani túltett rajta. Onnan folytatom, ahol a Bence abbahagyta. Vagyis a meccsre menet Notting Hill Gate-nél átadtuk Robinak a szülinapi ajándékát, így már ő is tudta, hová megyünk, és felvehette a Bea és Bence által gondosan bekészített Liverpool-mezt, mely később még szerepel a történetben. Putney Bridge megállótól sétáltunk az addigra szikrázó őszi napsütésben a sok-sok szurkerrel együtt, át az avarral borított parkon a Temze partján. A Fulham-oldalra volt persze jegyünk, és a forgókapunál valami fennakadás történt, gondoltam ugyanaz, mint amit én szoktam produkálni, vagyis, hogy nem tudom a vonalkódot a jegyen rendesen odatartani, hogy kinyíljon a kapu. D
e aztán odahallgattam, és kiderült, a Robit nem engedik be az ellenfél mezében. Így azt le kellett venni. Health and Safety, meg gondolom, idegborzolás elleni lépés. Mezlevétel után viszont bejutottunk, jó helyünk is volt, igaz az elején összevissza másztunk, mert valaki rossz helyen ült. A Fulham kapuja mögött ültünk, ami a második felidőben a Liverpool kapuja volt, így nagy mázlinkra a négy gólból hármat ebbe rúgtak. Ráadásul az elején a Liverpool játszott nagy fölényben, úgyhogy minden a szemünk előtt zajlott, kivéve Bobby Zamora gólját, amivel a Fulham százszázalékosan használta ki azt az egy helyzetét az első 45 percben. Aztán egy Voronin által lefejelt labda egy védőn megpattanva Torres elé esett, és ő kegyetlenül bevarrta. Nando egyébként elég enerváltan játszott (állítólag sérült), de hihetetlen volt, ahogy egy pillanat alatt kihasználta a helyzetet, igazi predátor.A második félidő nagy örömmel kezdődött, mert becserélték Gera Zolit (és Nevlandot). És a Liverpool elkezdett nem játszani, a Fulham meg nagyon ügyes volt, Nevland rúgott egy szemtelen sarkazós gólt, amihez Gera fejelte neki vissza a labdát. Aztán történtek az izgalmak, miszerint először tizenegyes-gyanúsan felrúgták Bobbyt, az egész Fulham-tábor állva szidta a bírót igen hosszan, aztán volt még vagy két olyan ítélete a bírónak, amiben a Liverpoolnak kedvezett, szóval a drukkerek a buzdítással, felháborodással, bíróval voltak elfoglalva, amikor hirtelen a bíró 
felmutatott egy piros lapot a liverpooli Degennek, mert becsúszását nagyon veszélyesnek ítélte meg, később megnézve eléggé az is volt. Majd nem telt el kb. egy perc sem, a Fulham szurkolók még alig integették ki magukat Degent búcsúztatva kárörvendően (bezzeg most nem volt bajuk a bíróval hirtelen), és újabb piros lap Carraghernek (szintén Liverpool). Ennél senki nem gondolta, hogy jogtalan, ugyanis a kapura egy az egyben törő Zamora hátára mászott, és mindkét kezét lefogva rántotta le, még a tizenhatoson kívül. Hát így történt, hogy a kilenc játékos ellen Dempsey is betalált egy gyönyörű passzolgatás után, a Bence már háromszor gondolta, hogy ezt rá kellett volna rúgni. Különben Gerának is volt egy kapura lövése valamikor, de az a kapus kezébe ment. Viszont egyre többen tudják, hogy kicsoda (a mostani programfüzetben vele volt nagy interjú), és az otthoni csúnya történet ellenére eléggé ügyes, hogy egy első osztályú angol csapatban szinte minden meccsen vagy kezd vagy becserélik. Tehát a vége 3-1 lett. Szegény Robi. De a Liverpool mez még egyszer előkerült a táskából, amikor a meccs után aláírattuk a Babel nevű szimpatikus Liverpool-játékossal, akit Torres helyett küldtek be a második félidőben.
felmutatott egy piros lapot a liverpooli Degennek, mert becsúszását nagyon veszélyesnek ítélte meg, később megnézve eléggé az is volt. Majd nem telt el kb. egy perc sem, a Fulham szurkolók még alig integették ki magukat Degent búcsúztatva kárörvendően (bezzeg most nem volt bajuk a bíróval hirtelen), és újabb piros lap Carraghernek (szintén Liverpool). Ennél senki nem gondolta, hogy jogtalan, ugyanis a kapura egy az egyben törő Zamora hátára mászott, és mindkét kezét lefogva rántotta le, még a tizenhatoson kívül. Hát így történt, hogy a kilenc játékos ellen Dempsey is betalált egy gyönyörű passzolgatás után, a Bence már háromszor gondolta, hogy ezt rá kellett volna rúgni. Különben Gerának is volt egy kapura lövése valamikor, de az a kapus kezébe ment. Viszont egyre többen tudják, hogy kicsoda (a mostani programfüzetben vele volt nagy interjú), és az otthoni csúnya történet ellenére eléggé ügyes, hogy egy első osztályú angol csapatban szinte minden meccsen vagy kezd vagy becserélik. Tehát a vége 3-1 lett. Szegény Robi. De a Liverpool mez még egyszer előkerült a táskából, amikor a meccs után aláírattuk a Babel nevű szimpatikus Liverpool-játékossal, akit Torres helyett küldtek be a második félidőben.
És a meccs után ilyen szép kék volt az ég.Összefoglalás: én is szeretek a Fulhamnek drukkolni!!! Hajrá Fulham! Come on You Whites!
Csütörtökön nagy csata lesz a Roma ellen, akinek van kedve drukkoljon velünk a Fulhamnek.
Visszatérve Londonba, a Nap lement ugyan, de a nap nem ért véget...
Folyt. köv.
Hű, Dorka, nem is tudtam, hogy Te is ilyen jól tudsz meccsekről írni! Olvasás közben többször átálltam, hogy ezt a Bence írta, aztán rájöttem, hogy nem...:)))
VálaszTörlésVárom a folytatást!