Gondolatok a londoni életről

Arra gondoltam, amíg a Bence nem jön elő a második résszel, beiktatok egy elmélkedős posztot. Miért is jó itt lenni és miért is nem. Ennek a témának van egy tágabb értelmezése is, maradni vagy visszamenni címen. Ez utóbbi már biztosan eldőlt, visszamegyünk, vissza akarunk menni. Mindenfajta csábítás ellenére. Tudom, egyre többen vannak az ismeretségünkben, akik ellenkezőleg döntenek. Én teljesen megértem őket, alapjában, és nem azért szeretnék mégis visszamenni, mert nem értek velük egyet, hanem mert én jobban érzem magam otthon, sokkal nagyobb biztonságban lelkileg, és otthonosan, ismerősen. Ez legnagyobb részben azért van, mert ott élnek az emberek, akiket szeretek, család, barátok, munkatársak. De valamennyire a hely miatt is. Ahányszor haza megyek, mindig olyan megnyugtató érzésem van, pont olyan, mintha tegnap is ott lettem volna. Van itt egy reklám a mozifilmek előtt, amit Budapesten forgattak, és mikor először láttuk, a második képkockánál tudtuk, hogy az otthon van, pedig akkor még csak valami házfalat mutatnak. Azt is elhiszem, gondolom, hogy ha jó sokáig él valaki máshol annak ellenére, hogy otthon érzi otthon magát, ez átalakul, és a második otthon először ugyanolyanná, majd első otthonná válik. De ezt nem akarom kivárni, nálam nagyon lassan menne. Meg szerintem gyereket nevelni is nehéz lehet egy más helyen, hiszen nekem is teljesen új dolgokat nehezebb megérteni, nehezebb bennük segíteni.

Vissza a kevésbé tág értelmezéshez. Jó itt, mert az emberek nem idegesek. Nem sietnek, adnak magukra, adnak időt maguknak pihenni, nem dolgozzák magukat halálra. Nem büntetik meg, aki elkésik a munkából, ezért nem is kiabál senki, ha a metró fél órát vesztegel az alagútban, állnak az emberek, hallgatják a kis zenéjüket, olvasnak újságot vagy éppen filmet néznek a PSP-jükön. Ha valamit el kell intézned, de mindenki éppen tea, lunch meg coffee break-en van, amikor telefonálsz, hát telefonálsz másnap is meg harmadnap is. Ha a level csak két hónap alatt érkezik meg, hát elcsúszik minden két hónappal, nem tragédia. Ha nincs elég nővér, mert valaki beteg, a többiek pedig nem áldozzák be szabad napjukat, akkor nem veszünk fel több gyereket az osztályra, és kész. Itt már kicsit átlógtunk a rossz oldalra is. Aztán a vásárlás is nagyon jól esik itt, hiszen nagyon zökkenőmentesen lehet bármit házhoz rendelni, a boltokban pedig mosolyognak az emberre, és nagyon megdicsérik a választását, azonnal mindent visszacserélnek, vagy visszaadják a pénzedet. A Bencének fél év után visszafizették a DVD árát, ami összetört. Tudod, hogy milyen szolgáltatást kapsz a pénzedért. A nagy bevásárlóhelyeken minden van, ízléses, szép, tiszta, és általában minden nép kajáját meg lehet találni a polcokon. Vannak gyönyörű parkok, és még a réten is rendszeresen nyírják a füvet. Nagyon sokan sportolnak. A tömegközlekedés (ha nincs hó) pontos, és az információkhoz is nagyon gyorsan és hatékonyan lehet hozzájutni. Nem bántják egymást az emberek, amiatt, hogy ki honnan jött, mindenfelől élnek itt emberek, és senki nem csodálkozik rá a másikra, akármilyen hülyén is van felöltözve. Mindenki meg van fizetve, a többség befizeti az adót. Az emberek járnak színházba, musical-re, sörözőkbe, vacsorázni, foci meccsekre. Azt hiszem ezt nevezik jóléti társadalomnak. A foci meccs az különösen nagyon jó, a klubok, tagságik, küldözgetnek mindenfélét, az tényleg nagyon jó móka. Kultúrából aztán itt nincs hiány, és rendre az angolok is látogatják a kiállításokat, koncerteket, eseményeket. A bejegyzés címén rágódva azt is meg kell adni, hogy néha úgy érzem, az angolul egyszerűbb dolgokat kifejezni, valószínűleg azért, mert egyszerűbbek a kifejezések.

És akkor a másik oldal, hogy nem gondolkoznak, mert policy-k szerint élnek, nem tudják lesöpörni a vonatperonról a havat, mert nincs nekik leírva, hogyan kell. Mindenki csak saját magával törődik, nem is nagyon néz a másikra, ha nem muszáj, lökdösődnek, nem engednek előre, neked mennek, ha nem térsz ki. Amiért nem fizetsz, az általában rosszabb minőségű, például állami iskolák. (ez az egészségügyre nem igaz, ott nagyon nagy a kontroll) De azért általában mindenért fizetni kell. A házak hidegek, a csatornázás stb. nagyon rossz konstrukciók alapján épült, a meleg és hideg víz még mindig két külön csapból jön. Nem tudnak főzni, kivéve hamburgert, na jó, meg a Bence szereti a steak-et. A másik oldalon vezetik az autót. De a legrosszabb tényleg az, hogy nem gondolkoznak. Képesek azt mondani, hogy akkor ezt nem lehet megcsinálni, és kész. Nem nagyon barátkoznak. Mindenki mosolyog, meg úgy tesz mintha érdekelné a másik ember például a munkahelyeken, de igazából azért nem érdekli. Nem szívesen avatnak be személyes dolgokba, nem járnak össze az emberek egymáshoz, csak a pub-okba mennek együtt, de ott sem igazán személyes dolgokról beszélgetnek. A munka, a foci, és az időjárás a kedvenc témák. Az egész karácsony is olyan kötelezőnek hatott. Volt karácsonyi vacsora, meg szép fa, meg égők, de hangulat az nulla. Semmiért nem lelkesednek, az előadások után rögtön elhagyják a mozit, színházat. A mozikban nincs helyjegy. A gyorséttermek a legolcsóbbak, és nincs is rendes kínai. Aztán még van az a dolog, ami a jó oldalhoz is tartozik, de megint visszakanyarodik a butasághoz, vagy pontosabban a gondolkodás hiányához. Mégpedig, hogy senki nem csal. Sehol. Ez alapvetően jó, és szép. Könnyű őket átverni, mert nem is feltételezik, hogy azt mondod, hogy diák vagy, mikor nem is. De ez azért is van, mert nem is jut eszükbe, hogy utánagondoljanak valaminek, mindig az az érzésem, hogy szerintük minden csak úgy van, és kész, sosem kérdezik meg, miért. Félreértés ne essék, magát a tényt, hogy nem csalnak, azt nagyon szeretem.

Szóval összességében mindenhol jó, de legjobb otthon, ezt már több helyen is megállapítottuk. És különben is minden nap egy veszteség, amit ilyen távol töltünk tőletek. Külön kiemelném a minigyerekeket, Benedeket, Lujzát, Domát, Danit, Annát-Flórát, Nudlit. És a Főnixbe is nagyon vágyom vissza, hát még a PIC osztályra. Elég hülye vagyok, mi?

Azt is hozzá kell tennem az igazság kedvéért, hogy most, hogy az Áront felvette a Nikki dolgozni, ma reggel hármasban Stuarttal újra olyan jó volt a hangulat, és olyan gördülékeny a munka, mint az elején Take-val. Úgyhogy ma reggel azért megfordult a gyomromban a gondolat, hogy azért őket sajnálni fogom itt hagyni. És Nórit pedig mindketten nagyon szívesen vinnénk haza magunkkal.