Helyzet és Bath

Kinéztem az ablakon, és megsajnáltam egy ludat. Igen, én, aki irtózom a madaraktól. Először is az tűnt fel, hogy szokatlan, nagy méretű állat mozgolódik a nagy, füves foci- és játszópályán, amire az erkélyünk néz. Mert a sok sirályhoz, bagolyhoz, cinegéhez, sólyomhoz és persze a vérmókushoz már hozzá vagyunk szokva, sőt még a rókák jelenlétével (ami városban, úgy tanultam anyukámtól, veszettséget jelent) is kénytelenek voltunk megbarátkozni, mert hiába jelentettem fel őket a kórházban illetve az office-ban, azt a választ kaptam, hogy igen, jönnek, és túrják a szemetet, ez normális, nekik is enniük kell. Visszatérve a nagy szokatlan állathoz, alaposabban megnézve vadlúdnak bizonyult, méghozzá kettőnek, és az egyik, amelyiket először láttam meg, sántított nagyon. Ahelyett, hogy nyugtáztam volna a dolgot, elkezdtem gondolkodni, vajon csipőficama van-e, vagy eltört a lába, és hogyan tudnék segíteni? Tehát akárhogy is nézem, azon kaptam magam, hogy érzelmeket táplálok egy ismeretlen lúd iránt.

A másik nagy élményem az utóbbi időben anyósom új regénye, nagyon tetszett, jó olvasni, izgalmas, és rengeteget tanultam belőle szerintem. Tehát nemcsak a lelkemet érintette meg, és indított el egy csomó gondolatot, múltról, jövőről, családról, az emberiségről, hanem a konkrét tárgyi tudásomon is nagyot lendített. Már alig várom, hogy a Bence is kiolvassa. Ő még csak a felénél jár, és most olyan érdekes helyzet állt elő, hogy átmenetileg többet tudok családunkról mint ő.

A hétköznapi dolgokhoz visszatérve voltam állásinterjún az NTS-nél (Neonatal Transport Service London), és megyek majd locum shiftekre márciustól, előreláthatóan egy héten 1, maximum 2 alkalommal 12 órát). Ez még a hazamenés előtti utolsó szakmai dolog, amibe belevágok tapasztalatszerzési, tanulási céllal, meg mert hátha utána otthon dolgozhatok majd a Cernynél is. Ezen a héten nem volt malacka, és a cikkeket próbálom írni, voltam is a Nórával statisztika kurzuson, ami egész hasznos lett volna, ha a vége van az elején, így a lényeget már csak hadarva kaptuk.

Most végigdolgozom a következő hat napot, és a hetediken irány haza!!!!!!!

BATH

A múlt hétvégén Bathban voltunk (köszönöm, szüleim!), kocsival mentünk, amit a Péternek köszönünk nagyon, a szüleim is köszönik, mert őket is azzal szállítottuk a két reptér között. Másra nem is használtuk az autót, csak rengeteget fizettünk a parkolásért, amíg nem találtunk egy utcát (sajnos elég későn), ezt pedig az Áronnak köszönjük, ahol valami felfoghatatlan okból mégis ingyen lehet parkolni. Pedig a napi 15 font a minimum máshol, és ha véletlenül be merészelsz menni London központjába, akkor még azért külön is fizethetsz congestion charge-ot a méregdrága parkolás mellett. Ami azt illeti, most a tfl (bkv) is árakat emelt, így az eddigi szeretetem csökkent irántuk. Mert eddig elvarázsoltak azzal, hogy küldenek emailt a hétvégi javítási munkálataikról, illetve azzal, hogy minden pontosan jár (ha nincs hó), és mindig rendesen útbaigazítanak.

Bath egy római fürdő köré települt fürdőváros, Angliában viszonylag ritkák a római kori maradványok, így ez nagyon felkapott hely, sok turistával, még télen is, és még Stuart is fel tudta sorolni a nevezetességeit. Ezek: maga a fürdő, ahova 30 fontért már be is mehettünk volna 2 órára, mellette a múzeum, ami nagyon jó, külön gyerekeknek való audioguide-dal, füstölgő medencékkel, ásatásokkal, a padlófűtés bemutatásával stb.

Aztán van a nagyon szép Royal Crescent, egy félköríves házsor nagy-nagy parkkal, ezt ifjabb John Wood tervezte, a terecske, amin egész körben vannak a házak, és ahol híres emberek laknak (pl. Nicolas Cage), idősebb John Wood munkája. Nemcsak ez a híres mérnökcsalád, hanem Jane Austen is élt Bathban, és a hat könyvéből kettő itt játszódik. Ezért van is egy túra, amin voltunk, és körbejártuk a városkát egy Pickwick leszármazott bácsi vezetésével. Szuper volt, bár én furcsálltam, hogy folyton kérdezgeti, értjük-e, amit mond (Bence szólt, hogy kedvességnek vegyem, és ekkor rádöbbentem, hogy milyen régen nem kérdezgetik ezt már tőlem, persze lehet, hogy csak azért, mert megszoktak. Tudják, hogy béna a kiejtésem, és nem hiszik, hogy nem értem, amit mondanak). Ezeket láttuk, és még az Avon nevű folyót, amiről kiderült, hogy sok van belőle Angliában, és ez nem a Shakespeare-féle, mert a szó maga folyót jelent óangol nyelven.

Családi eseményen is voltunk virtuálisan a Bed and Breakfastünkből, ahol összekötöttük (HD) a laptopot a plazmatévével, és nagyban láttuk a Pataki családot (meg Gulyást), és még együtt is énekeltük, hogy Boldog szülinapot, Feri! Doma roppant jó fej volt, állítólag Need for Speedezik. Benedek meg, már úgy fogalmaznék, hogy a szokásos módon, a dédnagypapa sütijét ette száját nyitogatva mindig újabb falatért.

A laptopösszekötés persze a filmnézést is lehetővé tette. A The Dark Knight nekem volt kötelező eddig nem látott, a Zeffirelli: Rómeó és Júlia pedig a Bencének. Szerintem mindenki elismerheti, hogy két szuper jó filmet láttunk.