2010. április 20., kedd

Ralf és Liz, no meg Roy Herbert

Már említettem, hogy Ralfék jöttek Darmstadtból vonattal. A vonat sem olyan rossz közlekedési eszköz, mert Darmstadt lakástól London lakásig 6 és fél óra volt az utuk. Voltunk sörözni, meg Fulham-Wolverhampton meccsen. Roy Herbert jött velünk, még előző meccsről származik, segít a Bencének a tanulásban.
Főztünk, Zeppelindzsáztunk, ami Wizard, vagyis Rikiki megspékelve két résztvevővel: Z, Zeppelindzsa, eredeti nevén Zauberer, négy darab van belőle, és mindent visz, illetve Norbert, N, gyári nevén Narr, szintén négy, vesztő lap, bármire ráteheted, hogy ne vigyél. Ez utóbbi az én agyamban akkora csalásként van értékelve, hogy mindig el is felejtem.

Ralfékkal mindig olyan nyugodt időt tölt az ember, nem rohan sehova, és nem akar elérni ezt meg azt meg amazt. Például londoni városnézést sem csaptak. A meccs sajnos egy sanyarú döntetlen lett, rossz játékkal, Ralf végig mondogatta is, hogy a Hamburg le fogja győzni a Fulhamet, remélem, nem lesz igaza. Gera egész jól játszott, de tényleg nem voltak valami meggyőzőek, Roy pedig nem cserélt. Az idő viszont gyönyörű volt, és a bácsik-gyerekek jó hangulatot teremtettek. És Billy is, a Badger.






Szombaton meg leánybúcsút ünnepeltünk, Editét, vacsorázós-koktélhely után mentünk Viktorhoz, aki nagyon kedvesen látott minket egy belvárosi klubban, ahová úgy tűnt csak az mehet be, aki rajta van a listán. Nagyon vagány volt. És a koktélok meg jók, illetve az elkészítésük módja, az elég nagy művészet.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése