Xenon

Anikónak is volt egy Xenon posztja, most csatlakozom. Mégpedig azzal, milyen viccesek ezek az angol kutatók. Azt hiszem eddigi Phd pályafutásom alatt az egyértelművé vált számomra, hogy a kutatóknak a publikáció a fontos, és a saját előrejutásuk, körülbelül mindenáron. Mivel én a UCL egyetemen kutatok a malacokkal, és az ICL egyetem kórházába járok dolgozni az újszülöttintenzívre, ezért mindkét egyetem kutató-csapatát van szerencsém ismerni valamennyire. Kedves emberek, az ICL-ben sokkal többen vannak, és rendezettebbek, viszont nem csinálnak malacot. A két kutatócsoport már össze is állt, hogy a Xenon-kutatást, ami a UCL-es malacokon eredményes volt, kipróbálják újszülötteken. Mégis a versenyzés a két hely között nagyon látványos. Pedig Nikki, a supervisor-om, az ICL-ből jött a UCL-re, és az ő mentora volt a Prof., aki még most is minden munkájába beleszól, segít. A kompetíció kis dolgokban is megmutatkozik. Álmomban nem gondoltam volna, hogy a kurzuson, ahol voltam, bárki odafigyel, hogy hogyan mutatkozom be. Mindkét kutatócsoportból voltak ott oktatók, és mindkét helyről megkaptam, hogy örülnek, hogy őket mondtam munkahelyemnek, illetve, hogy hogy képzelem, hogy nem őket mondtam.

A legnagyobb csattanó meg az, hogy Xenon téren van egy harmadik kompetitor, mégpedig egy professzorasszony Bristolban (akinek a fia mellesleg Budapesten végezte az orvosit, eredetileg norvégok), aki szintén érdekelt Xenonilag, és egy alkatrészt a Xenont visszaforgató lélegeztetőgéphez ő (a kutatócsoportja) talált ki. Hiába utazott el hozzá bárki a londoniaktól, nem adta a hozzájárulását, hogy használják itt ezt az alkatrészt, ki kellett kísérletezniük, ezzel visszavetve a klinikai kutatást kb. egy évvel. A mai napon meg megjelent egy cikk (nem tudományos), hogy ő találta ki az egészet, és már adja újszülötteknek, és ettől meggyógyulnak az oxigénhiányos gyerekek. (Imádom az újságírókat, ugye papa). Ez a "kit is illett a dicsőség a Xenon miatt verseny" régebben kezdődött, hiszen bristoli barátnőnk folyton azt mondja az előadásaiban, hogy a Xenont Bristolban találták fel, Nikki meg azt, ami igaz, hogy a UCL-en, de ő meg nem említi, hogy maga a feltaláló, Sir Ramsey bristoli származású.

Mindenesetre Nikki most igen mérges szerintem, bár maga a cikk messze van a tudománytól, és hülye módon azt sugallja, hogy ez egy olyan kezelés, amitől meggyógyulnak a gyerekek, erről messze szó sincs, reméljük, hogy több gyereken segít majd, mint a hűtés magában. A hűtésről tavaly október 1-jén jelent meg az a tudományos közlemény, Denis bácsi írta, amelyben a TOBY (egy multicentrikus randomizált, a hosszítávú kimenetelt 1,5 éves korban vizsgáló) kutatás eredményei mutatják, hogy születéskori oxigénhiányt elszenvedett újszülöttek hűtése eredményes, javítja a neurológiai kimenetelt, így egyre több országban vezetik ezt be mint kötelező terápiát. Ennek a kutatásnak volt része a PIC osztály otthon, Miklósnak köszönhetően, és ezért is tudtunk mi ide kijönni. Ez egy hatalmas nagy dolog különben, a PIC osztály volt a második legnagyobb centrum. A Xenont pedig ehhez akarják hozzáadni, és az én kutatásom lényege is az, hogy mivel a hűtés még mindig csak a gyerekek felén segít, hozááadott terápiákat kell keresni.