Ma itt Londonban tavasz van. Méghozzá gyönyörű. A fák virágoznak, a nap süt, szép az élet, trallala. Az emberek megint gyülekeznek a pubok sarkán, és a földön ülve beszélgetnek, itt, az egyetem környékén szép fiatal párok mászkálnak, üldögélnek a parkokban. Mai bebiciklizésem már mondhatni tökéletes volt, egyre jobban tudok figyelni a szép házakra, zöld területekre, nem kell már annyira az útvonalra koncentrálnom. Rettentő szép helyeken hoz engem ez a biciklizésre javasolt útvonal. Először a Portobello Road és környéke, azt ismeritek, aztán a Paddington felé. Itt vannak gazdag nagyobbfajta angol sorházak, fehérek, elegánsak. Majd át kell vergődni a rengeteg cab között az állomásnál, a következő szakasz a visz a Baker streetig, és onnan már megpillantom a BT-t, amin az van kiírva, hogy 861 nap valameddig, de nem tudom meddig. És innen zöld bicikli út, és egyetemisták. Elég hihetetlen, hogy egy metropoliszban ennyi kis ház meg zöld rész van. Nálink még nagy rét is, pedig az még bőven kettes zóna. És ezek között a sorházacskák között tényleg olyan mintha egy szép kis faluban járna az ember, az autók sem járnak, csak parkolnak. Persze igyekszem mindig csúcsforgalmon kívüli időben jönni-menni.
Imre Peti itt volt látogatóban hétfőn, vele is megállapítottuk, hogy milyen helyes kisváros ez a London, ott az Imperial War múzeum környékén, ami egyébként jó kis hely, nem valami vidám, de ott az embernek kicsit olyan érzése van, hogy az emberek ezt igazából játéknak fogják fel, meg persze pénzhez jutnak. (Úgy játék mint a Hurt Lockerben is, amiben igazából két jó jelenet van, a Ralph Fines-os, és az, amikor a nagy kajaboltban mutatják a zabpehely sort) Egy tipikus local pub-ban ettünk, az is olyan, hogy a helyiek lejárnak, a tulajt ismerik, bekapcsolják neked a tévét, azt nézhetsz, amit akarsz. Egyes helyeken a maradék kaját odaadják az őshonos öregeknek, akiknek csak a sörre van pénzük. És persze van minden héten pub kvíz, csapatokban beadnak pénzt, és a legjobb csapat elnyeri az egészet, közéleti kérdések vannak általában. Stuart múltkor mesélte, hogy a legutóbbin, amiben részt vett, a válaszok tube megállók voltak. Most nem jut eszembe egy sem, csak a ... is falling down, de azt még mi is tudtuk. Ez akkor volt, amikor a Nórával egy órán kersztül találgattunk egy szituációs feladványt, és Stuart olyan, de olyan nyugalommal tűrte, és csak rendületlenül válaszolgatott a kérdéseinkre. Úgy kezdődött, hogy halott vagy, körülötted üveg, mi történt.
Voltam tegnap vásárolni is, a Bencének házhoz vittem némi ruhát. A vásárlás is egy élmény itt, nem meglepő, hogy már több hazaköltözött embertől is hallottam, hogy vagy visszajár, és itt vesz ruhákat, vagy nagyon sajnálja, hogy nem teheti. És persze az élelmiszerboltok is, a választék eléggé elképesztő. Ma idefelé olyan, de olyan finom epret vettem, és érett banánt. És van humusz kiskanállal, meg akármi ebédre, ahogy az Ágival is az egyik legjobb élmény volt a Waitrose-ban kajálni, ugye? Jut eszembe, Pannika, ugye megyünk vásárolni, amikor jöttök.
Hát így vagyunk. Bence szorgalmasan tanul, én próbálom írni a cikkeket, de futok is a mezőnkön, mert ilyen szép időben azt is muszáj. Főztem finom zöldséglevest, mondjuk a Kata egy este alatt lepipált, majd ezt még kétszer megismételte, hihetetlen jól főz a csaj. Mama, még téged is megközelít, bár azért ezt szívesen ellenőrzöm, mikor hazamegyünk, mondjuk minden nap. :)
Rájöttem, hogy elég furcsa, hogy halvány fogalmam sincs kik olvassák a blogot, bár gondolataim vannak róla, hogy Ági meg apu, Gergő meg IP. Érdekes, ahogyan a facebookolás terjed, nekem még nem annyira nyerte el a tetszesemet, de igyekszem trenírozni magam. Azt még szerettem, h időnként megnézve a wiw-en a képeket megtudok emberekről fontos dolgokat, dehogy minden nap tudjam, hogy ki mit csinál, kicsit freaky.
És a mai nap legfontosabb pontja Wolsburg Fulham a négyközé jutásért. Come on you, Whites!
Erről jut eszembe, ez még pont aktuális, hogy az idevágón azt énekelték a Fulham szurkerek, hogy: Che sara, sara / What ever will be, will be / We are going to Germany/ Che sara, sara.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Jaja, olyan boltos kalandom sosem volt, mint Veled, hogy abban a hatalmas, felfoghatatlan mennyiségű incsifincsi ételt kínáló supermarketben, ahol még a padlóról is lehetne enni, kibonthattad, amit megvásároltál, és az asztalnál ülve, késsel-villával elfogyaszthattad...és senki sem nézett hülyének...
VálaszTörlésÉn, mint az olvasótömeg egyik képviselője, aki mer kommentelni, könyörgök, írjatok gyakrabban, mert naponta kétszer megnézem, és olyan jó olvasni Rólatok!
861 nap? Kb. az olimpia, nem?
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésTényleg. Az az olimpia lesz. De még addig focivébé. Már alig várom. Persze csak az Europa League döntője után.
VálaszTörlés