Munka

Gondoltam, írok egy összefoglalót, mivel is foglalkozom. A munkám úgy néz ki, hogy a főállásom a UCL egyetemen a kutatás. Kismalacokkal. Minden hétfőn jön egy kismalac (hozzák), aki előző nap született. Vele csináljuk a kísérletet, amivel a születés közbeni oxigénhiány által okozott károsodásnak lehetséges kezelését keressük. Hétfőtől szerdáig. Ebbe tartozik bele 3 nappali és két éjszakai műszak. Hárman vagyunk a laborban: Take, a japán, kétgyerekes, péhádés nagyon aranyos orvoskollégám, Stuart, saját megfogalmazása szerint local guy, laborvezető, fizikus, azt hiszem, szintén van Phd-je, és én magam. Rajtunk kívül dolgozik még ott Alan, aki az MR tudós, angol származású, ő emerezi a malackát, illetve nemrégiben felvettek még egy társat neki, hogy ne legyen egyedül, névszerint Davidet, aki szintén angol. Eszerint a három nap, az vagy három nappali műszak, vagy egy nappal és egy éjszaka. Újabban csütörtök-pénteken „rövid” kísérleteket tartunk, jövőbeni kutatásokhoz előzetes adatgyűjtés céljából. Ezen kísérletek egyike a szén-dioxiddal kapcsolatos, a másik pedig posztkondícionálással.

A kutatás mellett hétvégi műszakokat csinálok a Hammersmith Hospital-ban, és a UCLH kórházban. Ezt az itteni Belügyminisztériumnak asszem ne mondjátok meg. Mármint itt nem szabad ennyit dolgozni. Nekem viszont nagyon jó, hogy kisgyerekekkel is lehetek. Az egyik hely rosszabb mint a másik, és ez a UCLH, ahol úgy érzem, elég régies a gyakorlat, nem nagyon fejlődnek a korral, főleg azért, mert minden konzultáns (ez a legmagasabb rang) a saját kutatásával van elfoglalva az osztályos gyakorlat helyett.

A Hammersmith-ben, ami igazából Queen Charlotte, viszont van két olyan konzultáns, akik nagyon jó menedzserek, tudnak sok pénzt szerezni, és nagyon odafigyelnek, hogy világszínvonalú legyen az ellátás, sőt mindenki megfelelő, folyamatos oktatásban részesül jön, aki ott dolgozik. Ezenkívül még a dolgozók mennyisége is sokkal több mint általában a többi kórházban, így mindenkire kevesebb munka jut, viszont elvárható, hogy azt jobban csinálja. Ezen a helyen sem mondom, hogy minden fenékig tejfel. Engem az szokott leginkább zavarni, amikor nem gondolkoznak az emberek, és csak azt fogadják el, ami le van írva, és ragaszkodnak a szabályokhoz. Persze ez az én hibám, mert nagyon messze vagyok a tökéletességtől, és ahelyett, hogy elfogadnám, hogy itt arra törekszenek, a módszereket meg nem nézném, dühbe gurulok.