Itt lakunk. 20 nm, nagyon jó, kedves hely. A Hammersmith kórház mellett van. Az erkélyke nem a nagy Du Cane Road-ra néz, hanem hátrafelé egy hatalmas sportpályára, mely a mellettünk lévő általános iskola-gimnáziumé. Mióta jó idő van, egész nap futkároznak a gyerekek, legtöbbször sikítozva, mire a tanárbácsi jó hangosan belefúj a sípjába, hogy sorakozó.. Azelőtt csendes kis hely volt.
Eredetileg van a lakásban egy egyszemélyes ágy, mert eredetileg egy ember lakik benne. Mi ezt felállítottuk, beletettünk egy kis polcos szekrényt, és szekrénynek használjuk. A Homebase nevű Obiban pedig vettünk egy kétszemélyes matracot, és azon alszunk. Így ugyan a fél lakás az ágy, de legalább nem kell 8-10 alkalommal éjjelente visszamásznom az ágyra.
Lakótársunk, a vérmókus. Krisztián nevezte így el, mert félek tőle. Egy hatalmas mókus, aki, amikor anyuék itt voltak, és kitettünk az erkélyre Mars-csokit, akkor két zacskón átrágva magát ott ücsörgött a korláton szájában az egy szelet, papírjából félig kikandikáló Marssal, és majszolgatta, kedvesen mosolyogva. Ilyenek ezek a városi mókusok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése