Kicsi a világ, még London is

A hétvégén sajnos én dolgoztam, bár mint kiderült még így is kötődtem a fesztiválhoz. Ugyanis David Korda, a fesztivál főpatrónusa, Alexander Korda (Sanyííí) unokaöccse sokszor mondta a Bencének az előkészületek és a fesztivál alatt, hogy unokát vár. Vasárnap a low dependency oldalon dolgoztam, ahol a kevésbé beteg koraü meg újszülöttek vannak, meg innen kell lejárni szülésekre. Mégis be kellett segítenem a postnatal ward-on dolgozó SHO társamnak, mert nagyon sok gyereket kellett megvizsgálni hazamenetel előtt. Mikor már készen voltunk, mondta nekem, hogy van még egy gyerek, de azt ne nézzük meg, úgyis csak este 9-kor mehet haza, akkor már maradjanak éjszakára, majd holnap hazaengedi valaki. (Itt a szülés után 6 órával már haza lehet menni, ha minden rendben ment. Abban az esetben, amikor van valami rizikó faktor, akkor csak 12 vagy 24 óra után, és ezt elég szigorúan veszik, nehogy valami baja legyen a gyerekeknek otthon, nálunk könnyebb, mert 3 nap után már nem kell izgulni, annyi idő alatt kiderül, ha valami nem stimmel.) Úgy éreztem, amit Becky mondott, nem igazságos, hadd menjenek haza este 9-kor, az még nem olyan késő, ezért elmentem, hogy megvizsgálom az újszülöttet. Gyönyörű volt, egészséges, és úgy hívták: Baby Korda, anyukája David Korda lánya. Legalább olyat nevettünk, mint amikor otthon az ügyeletben az egyik kis beteg TAJ-kártyáján olvastam, hogy Mundruczó.