Angolosodás

A rossz hírt múlt szerdán tudtam meg, mikor panaszkodni kezdtem Take-nak, aki leginkább a társam a kutatócsoportban, mert ő is furcsálkodik az itteni szokásokon, a dolgok lassúságán, az angolok morcos hidegségén, csak sokkal türemesebb, és már jobban hozzá van szokva, 5 éve él itt. A panaszom arra vonatkozott, hogy újabban jövőbeni kísérletek pályázatához két napos rövidített előkísérleteket végzünk csütörtök-pénteken, és kedd este még nem tudtuk, milyen kísérlet is lesz pontosan csütörtöktől, a többiek megbeszélték, de minket nem avattak be. Erre a kisebb kiakadásomra Take bevallotta, hogy július végén visszamegy Japánba. Igencsak szomorú lettem. Hiszen nem elég, hogy hazamegy, és többet már nincs itt, hogy egy-egy nézésével megnyugtasson, hogy nem én vagyok a hülye, ő is azt gondolja, amit én, de ugye itt Londonban..., ezek az angolok..., hanem a jó kis multikulti csapat is megszűnik, és rajtam kívül lassan mindenki angol lesz. Pedig tavaly még volt egy olasz MR-es csávó, indiaiak, Take, meg én.