A fesztivál múlt kedden kezdődött, és ezen a kedden ér véget. Legelőször szerdán este voltam ott, egy dokumentumfilm vetítésén (Almási Tamás Meddő című filmje), a Hungarian Cultural Centre-ben, ami a londoni magyar intézet. Kevesen voltak, azért is, mert nagyon meleg volt. De a hangulat jó volt, a film az elég szomorú, azt mutatta meg, hogy a rendszerváltás után Ózdon milyen szörnyű sorsra jutottak családok, akiket kitelepítettek otthonukból, mert rendet akartak csinálni. A film után pedig a másnapi szakmai napra készítettünk össze csomagokat a producereknek, soküsok információ arról, miért jó Magyarországon filmet forgatni.
Csütörtökön volt a megnyitó, a Made in Hungáriával. A legtöbb kollégának-ismerősnek erre a filmre vettem ajándékba jegyet, végül Stuart jött el, és két nővér az osztályról, Pam és Louise, akikkel együtt szoktunk járni színházba. Anikóval pedig előtte találkoztunk, és együtt mentünk, a nővérekkel ültünk a leghátsó sorban. Tetszett a film, és a végén a főcímzenénél tapsoltunk is, ami itt meglehetősen szokatlan, eléggé furcsálták az angolok. Pam még kérdezett is a rendezőtől, méghozzá azt, vajon a két szerelmes összeházasodott-e, és vannak-e gyerekeik...
Ezután volt a retróparti, amiról nemsokára felteszek egy kis videót, remélem, ugyanis szuper falatkák voltak, mint az Igazából szerelemben, csak tényleg finomak, és magyarok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése