Nagyon jó, hogy a Fulham-et választottuk csapatunknak! Nekem azért tetszenek egyrészt, mert hazai csapat, kétszeresen is, egyrészt Gera Zoli miatt, másrészt mert London Borough Hammersmith and Fulham kerületben lakunk. Másrészt, ebből következően a stadion közel van (bár új munkatársam, Mani szerint a Stamford Bridge közelebb van, és tessék a Chealsea-nek drukkolni), gyönyörűszép környezetben, a szurkerek kedvesek, nem verekedősök, tavaly ők kapták a Premier League legjobb közönsége díjat. Tegnap este fél hétkor indultunk a meccsre, Nórát is elhívtuk, így hárman, a metróig elkortyoltunk egy-egy sört, ott már el kellett dugni, mert elvileg az utcán sem szabad fogyasztani, sem a metrón, sem a stadionban belül, csak a pultnál. Két metróval kell menni, Putney Bridge-ig, és onnan jön a szuper séta a Temze partján egy hatalmas kerten át, a rengeteg ember- és drukkertárssal együtt, a lassan szürkületbe boruló, naplementeféleségben a stadionig. Maga a stadion elég kicsi, a neve Craven Cottage, előtte Johnny Haynes szobra, benne egy részen még régi fa székek, és közöttük miniatűr hely a lábaknak, illetve a tetőtartó oszlopok sok helyen eltakarják a pálya egyes részét, így mindenki mozog kicsit meccs közben. A legjobban azt szeretem, hogy a nézősereben mindenféle emberek vannak, kicsik, nagyok, öregek, iskolások együtt, családok együtt, és ahogy a kis 5 éves kislány mellettünk üvöltötte, hogy - Come on, Fulham! Mondtam is a Nórának, hogy majd figyelje, mert tök jó kántálós kiabálásaik vannak ( az én kedvencem az a: Booby Zamooora - persze van dallama), de kiderült, még sokkal több van, amit múltkor nem is tanultunk meg (Fulham-Aston Villa, amikor esélyük lett, hogy bejussanak ide, az Európa Ligába). Nem is érteni ám mindegyiket, egyiket megkérdeztük a mellettünk ülő fiúbandától, az úgy hangzott: - Roy Hodgson's black and white army.
Egy bekiab
ált mondatot viszont kristálytisztán értettünk, az úgy hangzott: - You are playing in whites, Gera! Ettől eltekintve én nagyon meg vagyok elégedve a teljesítményével, mostanában mindig kezdő, bár kicsit olyan félénk, amúgy is kiseb
b mint az átlag, és nem túl sokszor ér labdába, illetve az az elszántság nem látszik rajta mint a magyar csapatban, hogy úgy érezné, rajta múlik valami. A vége előtt 10 perccel cserélték le, mindenki felállt, és úgy tapsolt (lehet, hogy azért, mert a Duff nevű játékos jött be helyette?). A gólt viszont ezek után kapták, aminek nagyon nem örültünk, de hát ez van. Hazafelé elhömpölyögtünk a sok emberrel a metróig, és itthon a Bence megpróbálta megnézni az első gólt, amit csak nekem sikerült élőben látnom, a többiek ugyanis még a mosdóban tartózkodtak. Hihihi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése