Otthonszülés - egy kis szakma

Akit ez a téma nem érdekel, vagy nem érint, érezze magát a cím által elrettentve, és ne olvassa tovább. A múlt hétvégi éjszakám miatt, most már kénytelen vagyok leírni a kialakult véleményemet. A véleményem alakulásának története:

Régen(!), amikor még csak orvostanhallgató voltam, illetve már orvostanhallgató (gondolok itt a drága kicsi kollégákra, nagyon nagy dolog, nem akartam lekicsinyelni), és nagyon érdeklődtem a magatartástudományok iránt, legalábbis amikor arról volt szó, hogy a beteg is ember, és a terhességet ne illessük ilyen negatív kisugárzású szóval, azt gondoltam, miért is ne szüljön az anya otthon, az nagyon természetes, meg melengető környezet, meg csudijó.

Később az újszülött-gyógyászok közé keveredve alapállás volt, hogy szó sem lehet róla. Egy-két tapasztalat is efelé mutatott, mikor szerencsétlenül járt otthon született kisbabát hoztak a Cerny-sek (Koraszülött Mentőszolgálat). De még ekkor csak hallottam róluk, meg esetleg futólag láttam őket, nem kerültem igazán a közelükbe. Azt viszont értettem, hogy azért veszélyes, mert ha bármi baj történik, akkor nincs aki segítsen, mert ha a gyerek elakad, nincs, aki kihúzza, és ha nem vesz levegőt, nincs aki befújja, de még ha van is, nincs hozzá eszköze. Azt elvárni pedig, hogy egy készenlétes kocsi álljon a ház előtt neonatológussal, szülésszel, 3-4 markos legénnyel, nem lehet.

Jött a törökországi út, ahol megismerkedtem egy, már nem is emlékszem, kilenc vagy tizenegy gyermekes anyukával (meg apukával is), aki mindegyik gyermekét kórházban szülte, közülük a legnagyobb lánya szülésznő lett, később úgynevezett független szülésznő, aki otthonszüléseket vállal. Így történt, hogy az összes unokája viszont otthon született, sok volt abból is. Ő azt mesélte nekem, hogy személy szerint nagyon félt ettől, nem is volt hajlandó jelen lenni, de aztán úgy látta, az unokák sokkal nyugodtabbak, jobban fejlődik az idegrendszerük is, szóval elismerte, hogy nagyon sok előnye van az otthonszülésnek a gyerekek szempontjából is, ténylegesen. Azt is elmesélte, hogy azok a szülésznők, akik a lányánál tanulnak, a várandósság elejétől kezdve sokat vannak az anyukával, megbeszélnek mindent, és megpróbálnak kizárni, vagy megszüntetni minden olyan dolgot, ami veszélyessé teheti az otthonszülést, és ha ez nem sikerül, akkor nem vállalják, és beküldik az anyát a kórházba. A módszereiket nem tudom, egyet igen, elküldik őket a szokásos vizsgálatokra, és azt is felhasználják mérlegelésre. Illetve a lelki dolgokat is próbálják helyretenni, ha olyasmi állhat a sikeres szülés útjába, például félelem attól, hogy a gyerek beteg lesz, vagy, hogy mit szólnak majd, ha nem lesz fiú.:) Az egészben nekem az az érv tetszett a legjobban, hogy manapság mindenki (főleg az orvosok) úgy csinál, mintha az anya nem lenne képes megszülni a gyereket, mintha ez nem egy természetes folyamat lenne, hasonlítani lehet ahhoz, hogy később a gyereket felnevelni sem tudja, mert azt a pedagógus tudja, meggyógyítani sem az influenzából, mert azt meg a gyerekorvos. És ebbe könnyű is beletörődni, mert úgy kisebb a felelőssége a szülőnek. - Így egészen átgondoltam a dolgot, és már nem voltam "otthonszülésellenes" a "felmérünk minden kockázatot" kiegészítéssel.

CSAKHOGY most ott tartok, hogy nem lehet minden kockázatot előre felmérni. És semmi baj sincs azzal, ha egy teljesen egészséges gyerek teljesen komplikációmentesen otthon megszületik. Azzal van a baj, amikor nem teljesen egészséges, amikor teljesen egészséges, mégis kell neki a kezdéshez akárcsak 1 perc légzéstámogatás, amikor mégis beszorul valamije, amit előre nem láttak, és a kórházban odahívva még 2-3 embert tudnának rajta segíteni, amikor mindenki azt hiszi, hogy fejfekvésű, mégis farfekvésű, amikor a nyakára van tekeredve köldökzsinór, és ahányszor nekilendül a szülőcsatornának megszűnik a vérellátása, és császármetszéssel simán megmenekülne, és amikor az a biztosan nagyon ritka (én már háromszor láttam, mióta itt vagyok) szülés utáni méhvérzés lép fel, amikor ha nem kötnek be azonnal infúziót meg vért, az újdonsült édesanya egycsapásra elvérzik. Természetesen ezekre a bajokra a kórház sem garancia, de mindenesetre jobb esélyeket ad. Nem tudom, de nem is akarom megtudni, mit érezhet egy otthonszülés mellett döntő szülőpár, akinek arra kell gondolnia, lehet, hogy nem lett volna baj, ha a kórházban szülünk.

Szerintem ezért is jó itt az a rendszer, hogy a "sima" szülés után hat órával haza lehet menni (megjegyzem, szerintem otthon is, csak saját felelősségre, és csúnyán néznek), így könnyebben dönt mindenki a biztonságosabb terep mellett, persze itt is, mint otthon igyekeznek szuper otthonos körülményeket teremteni, apukával, párnákkal, illóolajokkal, stb. De még nem láttam senkin, hogy a kitolási szakban ezek közül bármi is érdekelte volna. Tudom, otthon biztos az is sokkal könnyebb. Lenne.

Ja, és félreértés ne essék, mindenkinek joga van ott szülni, ahol akar, mármint szerintem.