30

Volt bennem egy furcsa érzés, hogy írnom kéne valamilyen értékelést az elmúlt éveimről, meg visszaemlékezni, aztán arra gondoltam, hogy ez azóta visszatérő késztetés vagy szokás inkább, mióta elballagtunk a gimnáziumból: a ballagáson, 20 éves korunkban, 25 éves korunkban, egyetem végén, amikor a tesóink 20-25 évesek lettek, az esküvőn... Valahogy bennem nincs meg ez a 30 éves para, mások jobban megijedtek attól, hogy már ennyi éves vagyok mint saját magam. Mondjuk ezt az anyuéknál meg is tudom érteni, hiszen biztosan nagyon durva az az érzés, hogy 30 év milyen gyorsan eltelik. A Lucával beszélgettem erről otthon, hogy igazán az ember a gyerekeken érzi, hogy milyen gyorsan telik az idő, nem saját magán. A Benedek is igen hamar egy éves lett, azt kell mondjam.

Aztán a Bence konspirátorsága nyomán kaptam rengeteg nagyon kedves levelet, már el is kezdtem rájuk szép lassan válaszolni, kis türelmeteket kérem, mire mindegyikkel megleszek. Nagyon szépen köszönöm, igazán meghatódtam, és rájöttem, hogy nagyon jó visszaemlékezni, mik is voltak általános iskolában, gimnáziumban, és ezek mellett, és nagyon jó, melengető érzések töltöttek el ennek nyomán. Azt is éreztem, hogy az évek úgy kapcsolnak hozzám barátokat, vagyis az emberek úgy kapcsolódnak hozzám, hogy az nem kézzel fogható, nem megmagyarázható, és hogy mindegy mennyi idő telt el azóta, hogy nem találkoztunk, vagy már nem vagyunk napi kapcsolatba, attól még kapcsolatban vagyunk, és ismerős melegség tölti el a szívemet az illető neve hallatán, vagy ha találkozunk. Szóval köszönöm mégegyszer, és nagyon szeretlek titeket!

Maga a szülinapom a Bencével kettesben telt. Szuper kis férjem van, ez a legnagyobb ajándék, igaz, ezt már hamarabb megkaptam egy 11 hónappal. Elvitt engem egy uszodába, ami pontosan 3 percre van (futva) tőlünk. Úgyhogy, mama, hozzatok fürdőruhát, bár gondolom amúgy is hoztok! :) Aztán voltunk lengyel cukrászdában, meg vásárolni kicsit a Westfieldben (nagy bevásárló központ), hogy legyen ruhám a közelgő konferenciákra. Aztán az eredeti terv helyett, hogy indiait főzünk az új szakácskönyvemből, rendeltünk indiait, így ért véget a gyönyörű nap. Másnap repültünk Helsinkibe.

A szülinapi buli pedig visszajövetel utáni hétfő este volt.Együtt ünnepeltük a szülinapunkat a Nórával, és az Eszterrel. Drága Anikónk látott minket vendégül, de szegény Krisztiánnak az utolsó pillanatban bent kellett maradnia a kórházban, ő nagyon hiányzott. Szuper rumot ittunk, és ajándékoztunk. Anikó fűzött mindenkinek karkötőt, és nekem nagyon nagyon tetszett az enyém. Vicces volt, a Bencével külön-külön vettünk ajándékot a Nórának, illetve az egyik az én ötletem volt, de a Bence választotta egyedül. Remélem, Anikó majd ad képeket, mert ő fényképezett.