Elmaradás

Onnan folytatva, ahol abbahagytam, a fő ok, hogy nem írtunk azóta, szeretett laborvezetőm laikussága, mely elhitette vele, hogy egy gerincműtét után majd két héttel visszajön dolgozni. Hát nem így lett, öt hete lábadozik. Emiatt hirtelen nekem kell minden funkciót ellátnom a malacka körül, fel kellett nőnöm a feladathoz, hogy egyedül operáljak tracheosztómát meg karotid lefogásra való ballonokat a malac nyaki erei köré, miközben folyamatosan mondom a két új emberünknek,(Sudhin és Mani Indiából), hogy mit hogyan kell csinálni a többi dologgal. Az egészben az is elég furi, hogy ők mindketten sokkal "nagyobbak" nálam, főleg Sudhin, aki konzultáns. Ráadásul ők valahogy félállásban vannak felvéve, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy könyörögni kell nekik, hogy jöjjenek be dolgozni. Persze az egészből az is következik, hogy én szinte állandóan bent vagyok. A múlt előtti héten például kétszer 24 órát 7 óra szünettel. Remélem, Stuart hamarosan visszatér, és legalább éjszakákat tud vállalni, amikor nem kell emelgetni semmit.
A pozitív hozománya az egésznek, hogy mivel a laborvezetői feladatokat is nekem kell csinálnom, Stuarttal napi telefonálási kapcsolatba kerültem, és végre megtörni látszik a nagy angol távolságtartása. A kórházban most nem vállaltam munkát. Legközelebb október 23-án dolgozom ott, és az lesz az első registrar műszakom, nagyon izgulok is miatta. Viszont most élvezem, milyen az, amikor csak egy munkája van az embernek. Elméletben az itt azt jelentené, hogy 36 óra/hét, vagyis ha én bent vagyok hétfő-kedd-szerdán, van négy nap szabad. Gyakorlatban persze a labor-intézős feladatok és a szakirodalom olvasás/írás miatt ez nem így van. De sokkal jobb mint kórházazni is. Persze a kórházat meg sokkal jobban szeretem. (Bocs, malackák!)

Szeptember végi vendégeink Rozi és Ádám voltak. Bence testvére, Ádám és az ő anyukája Rozi. Nagyon jól éreztük magunkat, jó volt átvenni az érzést, hogy nyaralunk, városnézés, kocsma, vásárolgatás. Bence egy hős volt, és elment Ádámmal a Fabric nevű híres diszkóba, reggel 6-ra értek haza. Gondolom, erről majd ír ő részletesebben.
Nagy felfedezést tettünk. Eddig azt gondoltam, hogy ha valaki jön turistáskodni, a Buckhingam Palace az, amit ki lehet hagyni a "nagy dolgok" közül. Roziék azonban meg akarták nézni. Mivel mi még nem voltunk, velük tartottunk. Hát fantasztikus! Nagyon szép, nem túl csicsás, nem túl hosszú, ez volt az első hely, ahol az Audioguide-ot végig tudtam hallgatni, még a királynő, meg a walesi herceg is beszél rajta. Nagyon jó kis bútorok, meg műkincsek vannak összelapátolva. Van egy nagy kiállítás a Commonwealth-ről, az ajándékok, amiket a királynő kapott a különböző útjain, meg a ruhák, amiket viselt... Nem is tudtam, hogy ilyen sokan, 53 ország, az emberiség harmada tartozik hozzájuk (persze ezen India sokat segít). Végül kilyukadtunk a palota kertjébe, ami olyan mint egy erdő, vadregényes, tele mókussal, kacsával. El is gondolkodtunk megint ezen, hogy London közepén hogyan lehet egy ilyen durván zöld terület, nem is egy, ugye.

Roziék szerdán elmentek, mi aznap este Oi Va Voi koncertre vittük a Samut szülinapi ajándékként, nagyon jó volt, én eddig nem ismertem őket, angolok, a magyar zene is hatott rájuk, hegedűvel, meg klarinéttal a színpadon. Másnap volt a szülinapom. Ez már a következő bejegyzésben lesz olvasható.