Spicsekek

Szerda este érkeztek a déli széllel. Vagyis a 49-es busszal Gatwick felől.
Nagyon jó volt, hogy jöttek, és mivel most nem is dolgoztam a kórházban (csak úgy ímmel-ámmal a Phd-n), könnyedén nyaralásnak éreztem az időt, míg itt voltak.

Voltunk színházban, ami musicalnek indult, de a 15. percben már nyilvánvaló volt, hogy félreértés történt, nem fognak énekelni, és mi nem fogjuk a nagyon laza angolságot megérteni, amit MINDEN színész alkalmaz szerepéből kifolyólag. Szerencsére a történet bábozással is érthető lett volna (hogy Krisztián kedvenc kifejezését használjam).



Sokat, és angolt ettünk, vagyis burgereket és csipszet, igaz, Ágiék a thai kaját is megkóstolták, illetve én főztem indiait, ami meglepően jól sikerült ahhoz képest, hogy életemben először próbáltam, legalábbis az udvarias szenvedőalanyok ezt mondták. A főzés kedvenc, jólelkű Anikó-Krisztián családnál zajlott (akik a sok munka és fáradtság mellett szakítottak időt ránk, és teret adtak Bence és Ági zeneszeretetének), Singstar- Queen játék előtt. Az éneklés még nekem is egész jól ment, Bence legnagyobb megrökönyödésére, mondjuk én is eléggé meg voltam lepve, már attól is, hogy kezembe mertem venni a mikrofont, na, aztán meg, hogy a Macsekkal együtt énekeltünk.... Na jó, az a két üveg rum is segített a bátorságon.












Szombat este Macsek meglepetés előszervezésében Ágit vittük klubba. Koktélozást csaptunk, sétáltunk az éjszakai Soho-ban, és legközelebbre megbeszéltünk egy táncolós estét is.


Elérkezett a vasárnap, és Ágiék haza indultak, gondosan lefényképezve a bőröndkéjüket, még mi is kaptunk mellette helyet. A részletesebb városnézős pillanatokról ők tudnak nyilatkozni, remélem, Ági is indít majd blogot, főleg a következő nagyon izgalmas utazásukról :), és akkor majd megmutathatja, hogyan is kell rövid bejegyzést írni, mert nekem úgy látszik nem megy nagyon. A fényképek Ági copyright, remélem, beleegyezik, hogy illusztrációnak használjam őket.

JELENTEM, A TÚRÓ RUDI ELFOGYOTT!!!!!!!!